Vannak utak, amik nem csak kilométerekről szólnak, hanem mérföldkövekről is. Nekünk ilyen volt az, amikor Hollandiába indultunk, hogy megvásároljuk az első igazi lakóautónkat.
Nem volt egyszerű az indulás. A pénzünk több számlán, több pénznemben volt szétszórva – főleg lejben –, így napokba telt, mire mindent sikerült összeszedni. Aztán jött az átváltás euróra, a készpénzfelvétel, a számolgatás, hogy minden kijöjjön, és közben ne maradjon semmi otthon. Tudtuk, hogy az utalás 2-3 nap is lehet, és ha addig ott kellett volna maradnunk, szállást bérelni, az az egész utat jóval drágábbá tette volna. Úgy döntöttünk hát: vállaljuk a kalandot, készpénzzel megyünk.
Az egész útnak különleges hangulata volt. Fárasztó volt, igen, de minden pillanatát áthatotta az izgalom: “Mi lesz, ha megérkezünk? Milyen lesz élőben a lakóautó? Vajon tényleg ő lesz az?”
Aztán megérkeztünk. És amikor először beléptünk a lakóautóba, hirtelen minden fáradtság elszállt. Ott állt előttünk az új életünk kulcsa – szó szerint. Az első éjszakát rögtön a tengerparton töltöttük, és az a pillanat, amikor kinyitottuk reggel az ajtót, és a hullámok hangja fogadott, leírhatatlan volt. Az egész út nehézsége egy pillanat alatt értelmet nyert.
Persze, ha már ott voltunk, nem hagyhattuk ki Amszterdamot sem. A csatornák, a város hangulata, a vörös lámpás negyed különös világa – minden új volt és lenyűgöző. Több mint egy hetet töltöttünk úton, és ez az első közös kirándulásunk minden percében valódi szabadság volt.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Zolinak és Gabinak, hogy velünk voltak, hogy elvittek, segítettek, és együtt élték át velünk ezt a felejthetetlen utat. Nélkülük ez az élmény nem lett volna ugyanaz.
Egy hét, ami mindent megváltoztatott – így kezdődött a mi történetünk a lakóautós élet felé.
